KONDENZLEVÁLASZTÓK MŰKÖDÉSE, KIVÁLASZTÁSA
(GESTRA típusokon keresztül bemutatva.)
Kiválasztási szempontok :
(vázlatosan)
Költségtakarékosság,
működési elv,
nyomásfokozat, szerkezeti anyag,
nyomás –és hőfokhatárok, max. D p,
D p –nek megfelelő leválasztási teljesítmény,
ellennyomás (p2) mértéke, aránya,
feladatra való alkalmasság,
légtelenítő képesség,
beépítési helyzet,
szennyeződésre való érzékenység,
csatlakozás mérete, módja,
elmenő kondenzvíz hőmérséklete, sarjúgőz képződés,
(elmenő kondenzvezeték keresztmetszete),
fagyás elleni biztonság,
gőzveszteség mentes működés,
folyadékütés elleni védelem,
élettartam, karbantartási igény,
típusegységesítés.
Költségtakarékosság
Költségtakarékosság szempontjából egyaránt fontos a beszerzési költség, valamint az üzemeltetési – és karbantartási költségek. A feladatnak megfelelő kiválasztás után méretben, szerkezeti anyagban, bizonylati igényben célszerű a költségminimumot keresni. Beszerzési költségben a termikus elvűek a legkedvezőbbek, az üzemeltetési költségek a működési elvből adódó energiaveszteségbeli különbségeket jelentik, függően az aláhűtés mértékétől, illetve nem ajánlott típusoknál az átfújó éles gőztől. Karbantartási költségben nincs nagy különbség, de a membrános kedvezőtlenebb, mint a többi.
Működési elv
Mindegyik típus automatikusan vezeti el a gőzből keletkezett kondenzátumot, de a gőzt nem engedi át. A termikus elven működő bimetálos (BK) vagy membrános (MK) típusok a nyomáshoz tartozó forrpontgörbe alatti hőfokon működnek, az úszógolyós elven működők (UNA) a forrponti hőmérsékletű kondenzátumot engedik el. A Gestra gyártmánycsaládban ma már nem javasolt, de létező úszóharangos és termodinamikus (csak egy lemez az üléken) típusváltozatok működési elvükből, légtelenítési módjukból adódóan folyamatosan éles gőzt is átengednek. Gazdaságtalan működésük mellett nagyon rosszul légtelenítenek, és a termodinamikus kültéren időjárásfüggően működik. Ez utóbbi két fajtát nem ajánljuk, még Gestra gyártmányban sem.
Bimetálos és membrános (BK, MK)
A bimetálos típusoknál a páronként szembefordított bimetál lemezköteg elemei hő hatására ívesen meghajlanak. A nyomáshoz tartozó forrpont alatt 8…10 oC –al a fojtókúpot az ülékre zárásig felhúzzák, ill. hőfokcsökkenéskor a fojtókúpot nyitási irányba elmozdulni engedik. Hideg állapotban teljesen nyitott. A kis tömegű, gyors nyitású bimetálos szabályzó egység a nyomás függvényében közelíti a forrpontgörbét, a gőzátfújás kizárt. A kondenzátum elengedése, expanziója a kondenzgyüjtő felé a bővülő keresztmetszetű fojtókúp mentén történik. A fojtókúp visszafelé szabadon el tud mozdulni, így kondenz oldalról történő folyadékütés esetén visszacsapó szelepként lezár, és megvédi a bimetálos szabályzó egységet. A kondenzátum elengedése forrpont alatti hőmérsékleten folyamatos.
Költségtakarékosság és a kedvező élettartam miatt elsősorban a bimetálos (BK) típussorozatot ajánljuk, amennyiben az üzemi paramétereknek megfelel. A bimetálos (BK) és a membrános (MK) között korábban meglévő gyorsaságbeli különbség a mai, kis tömegű bimetál egység mellett gyakorlatilag nem érzékelhető. Fontos viszont, hogy a bimetálos a 15…20 éves élettartama alatt csak esetleges tisztítást igényel, a membránt viszont 5 évente biztonságból illik cserélni. A membránosnak egyedi esetekben van létjogosultsága, mint pl. telitett gőzű kísérő fűtés olcsó, menetes csatlakozású változata, a több membránt tartalmazó nagy teljesítményű változat, gyógyszergyári alkalmazáshoz nemesacél házú vagy a sterilizálható változat. Mivel a membrános működése a gyorsabb, a gyorsaságra legérzékenyebb helyekre (pl. vulkanizáló) membrános való. Egyes nagy teljesítményű, többször 10 t/h kapacitásoknál membránvezérlésű változat van. (TK) A membránon belül, az alkohol-víz elegy összetételének módosításával lehet változtatni az aláhűtés mértékét. Az alkohol-víz elegy töltetből adódóan nem való túlhevített gőzre. Ugyanez igaz az ilyen töltetű membránokra, és szilfonmembránokra is, amik a duplex kivitelű úszógolyósokban légtelenítési feladatot látnak el. A bimetálosok elviselik a túlhevített gőzt.
Általános felhasználásra max. 22 bar Dp –ig, DN 15, 20, 25 méretekben a BK 45 típust javasoljuk. A szokásos, hőcserélőkhöz való alkalmazáson kívül jól tűri a kis terheléseket is, mint pl. kísérő fűtések, és nem érzékeny a túlhevített gőzre sem. Igény esetén, a kisebb sarjúgőz képződés érdekében lehet aláhűtéses kivitelben kérni, gyárilag a forrpont alá kb. 30 oC-ra állítva, BK 45U típusként. A műszaki jellemzők itteni részletezése nélkül megállapítható, hogy évszázados tapasztalatok alapján kifejlesztett korszerű, strapabíró, hosszú élettartamú kivitel, az esetleges tisztításon kívül gondozást nem igényel.
Általános felhasználásra max. 22 bar Dp –ig, DN 40, 50 méretekben a BK 15 típust javasoljuk. (A kisebb méretekben felváltotta a BK 45)
Úszógolyós (UNA)
Az úszógolyós kivitel a kondenzátumot visszatorlasztás nélkül azonnal, forrponti hőmérsékleten engedi el. Függetlenül a hőfoktól vagy a nyomástól, a folyadékszint alapján működik. Az úszógolyó egy mechanikus, karos szerkezettel össze van kötve a folyadékszint alatti ülék záróelemével. A záróelem a kis surlódás és kopás érdekében egy tengelyvonalán átfúrt, gördülő golyó. A folyadékszint emelkedésével a készülék nyit, csökkenésével zár, a nyitás változtatásával követi a terhelésváltozást. Az úszóházban lévő folyadékszint visszatartja a gőzt, csak kondenzátumot enged át. Akkor érdemes úszógolyós kivitelt választani, ha nagy leválasztó képesség kell. Azonos méret esetében, és azonos hajtóerő (Dp) esetén az úszógolyós kivitel általában nagyobb tömegáramú kondenzátumot képes elvezetni, mint a termikus működésűek. Alacsony nyomású redukált gőz esetén legtöbbször csak az úszógolyósnak megfelelő a leválasztó képessége. (Már 0,1 bar nyomáskülönbségtől alkalmazható.) Akkor is csak úszógolyós kivitel jöhet számításba, ha forrponti hőmérsékleten kell a kondenzátumot elvenni, és még kevés visszatorlasztás sem engedhető meg. (Ekkor viszont a forrponti leválasztás miatt nagyobb a sarjúgőz képződés.) Nagyon fontos, hogy az úszógolyósokba azonos méreten belül is többféle méretű ülék építhető be, és ezt a kiválasztásnál figyelembe kell venni. Minél nagyobb az ülék, annál nagyobb a teljesítő képesség, de csökken a megengedhető Dp, ami a jelleggörbére rá is van írva. Az ülékméretnek megfelelő Dp –t nem szabad túllépni, mert nem megengedett, túl nagy nyomáskülönbségnél az úszógolyó már nem tudja az ülékre szorult záróelemet elmozdítani, így nem nyit ki. Az öntött úszóházak miatt érzékeny a folyadékütésre, ezért itt különösen kerülni kell a kondenzoldali vezetékben a folyadékzsákot. DN 15…DN 50 mérettartományban érdemes eleve légtelenítős (duplex) kivitelt választani. Meg kell adni az ülékméretet (megengedhető max Dp) a kívánt nyomásfokozatot (a ház és úszóház szerkezeti anyaga) és azt, hogy függőleges, vagy vízszintes vezetékbe kerül a készülék.
Olyan helyen, ahol a jó beépítés ellenére, a hőcserélő konstrukciójából adódóan folyadékütések jelentkeznek a fűtési oldalon, kedvező hatású szokott lenni az úszógolyós típusra való csere.
Hőfokszabályozó kör esetén az úszógolyós típus előnye, hogy nem torlaszt vissza kondenzátumot, így a gőztérben nincs nyomásesés esetén gőzként visszaforró kondenzátum. Ez a szabályzó kör stabilitását javítja.
10 t/h nagyságrendű kondenzátum tömegáram leválasztására segédvezérléses nyitású úszógolyósok szolgálnak. (UNA…max) A még nagyobb tömegáramoknál, egészen 60 t/h-ig egyedi úszógolyósok is vannak.
Amennyiben a gőznyomás nem elég a kondenzátum visszajuttatásához, csőhídra való felemeléséhez, akkor ezt egy nagyobb nyomású gőzág segítségével lehet megoldani, egyedi kivitelű készülék (UNA 25-PK, UNA 25-PS) felhasználásával. Az egyik csak rásegít, ha nem megy vissza elég, a másik egy gőzhajtású kondenzpumpa. Nagyobb teljesítmény igényeknél lehet alkalmazni szintén gőzzel működő, szivattyú nélküli kondenz visszatápláló készüléket is. (KH, FPS)
Nyomásfokozat, szerkezeti anyag.
Magasabb nyomásokra az annak megfelelő bimetálos típusok a járatosak, egészen az erőművi felhasználású PN 630 nyomásfokozatú kivitelig. Ha a nagy tömegáramok indokolják, itt is úszógolyós kivitel alkalmazandó, de csak max. PN 160 –ig. A ház és a fedél szerkezeti anyaga bimetálosoknál és membránosoknál PN 40 –ig C 22.8 (BK 45, BK 15, MK 45), PN 63…PN 100 tartományban 15 Mo 3 (BK 27 és BK 28), PN 160 –nál 13 CrMo 44 (BK 29), PN 630 –nál 10 CrMo 9 10 (BK 212). A szabályzó egység és az egyéb belső részek nem rozsdásodó acélból vannak, a csavarok a hőfoknak és a nyomásfokozatoknak megfelelőek. Az úszógolyósoknál azonos teljesítmény tartományban szélesebb az anyag választék. Azonos teljesítőképességű, méretű, és jelleggörbéjűből van szürkeöntvényű, gömbgrafitos öntvényű, acélöntvényű házú és úszóházú változat. Ezen kívül mindegyik működési elvűnél van nemesacél (saválló) öntvényű változat, az egyedi igények kielégítésére.
A kondenzleválasztó házának szerkezeti anyaga függvényében minden katalógus lapon megtalálhatók az egymással összetartozó, megengedhető hőfok –és nyomásértékek, valamint a nyomásfokozattal nem összetévesztendő, megengedhető maximális Dp. Ezek be nem tartása a kondenzleválasztó gyors tönkremeneteléhez vezethet. Nagyobb nyomású hálózatban keletkezett kondenzátumnak kisebb nyomású helyre való expandáltatása esetén (sarjúgöz hasznosítás) külön kell figyelni a megengedhető Dp –re, de általában célszerű a megengedhető nyomáskülönbséget a primer gőznyomás fölé választani. Az ellennyomás 30% -ig egyiknél sem okoz gondot, magasabb aránynál úszógolyósat kell választani.
Jelleggörbék, leválasztási teljesítmény
A jelleggörbék vizsgálatakor a bimetálosnál az alacsonyabb értékeket mutató, üzemi körülményeknek megfelelő jelleggörbét kell figyelembe venni, a magasabb görbe csak a 20 oC –os, hideg kondenzátum áteresztőképességre vonatkozik. Az úszógolyósoknál méretenként és ülékméretenként önálló jelleggörbe van megadva. A szabályzó egység, így a jelleggörbe is azonos a DN 15, 20, 25 tartományokban, valamint a DN 40, 50 tartományokban. Úszógolyósoknál ülékméretenként.
A feladatra való alkalmasságnál az előzőkön kívül még néhány szempontot figyelembe kell venni. Elsősorban azt, hogy a jelleggörbén leolvasott teljesítőképesség a számolt, várható tömegáramtól nagyobb legyen, és nem egyenlő azzal. A biztonságból alkalmazott teljesítmény tartalék helyes, de a jelentős túlméretezés nem. Ha egy kondenzleválasztó a teljesítőképesség töredékén, kis nyitással dolgozik, akkor az a fellépő eróziós hatások miatt gyorsan tönkre fog menni. Ez a jelenség elsősorban a nagy teljesítőképességű, nagy ülékű készülékeknél szokott előfordulni, a kis méretű bimetálosak nem érzékenyek erre.
Légtelenítő képesség
Az alkalmassághoz tartozik még, hogy induláskor megfelelő légtelenítő képesség legyen. A termikus elvűeknél ez természetesen jó, akár felső ponton önálló légtelenítőként is beépíthetők. A kisebb úszógolyósoknál beépített membrán végzi a légtelenítést, a nagyobbaknál egy beépített szilfonmembrán hideg állapotban kiemeli az úszót, és a nyitott üléken keresztül történik a légtelenítés. (duplex kivitelek) A csak úszógolyóval rendelkezők (simplex kivitel) nem tudnak légteleníteni, ezeknek egy speciális kivitele alkalmas préslevegő rendszerek víztelenítésére. (Az úszógolyó méretének megváltoztatásával lehet más sűrűségű közegek folyadékleválasztását egyszerűen megvalósítani.)
Túlhevített gőz
Túlhevített gőzzel nem lehet közvetlenül fűteni! Annak először le kell hűlnie telített gőzzé, és csak ott kondenzálódik. Ha ez a lehűlés hőcserélőben történik, az elvesz a hasznos hőátadó felületből, mert rossz hőátadási tényezője van. Hőátadás szempontjából egy gáz hűléséhez hasonlít. A túlhevített gőzzel való fűtés hőtechnikailag kedvezőtlen. Csővezetéken szállítani túlhevített gőzt jó, felhasználni viszont telített gőzt.
Közvetlenül felhasználás előtt célszerű hűteni a túlhevített gőzt. Ez víz ellenőrzött bejuttatásával történik. A rosszabbik módszer az injektorokon keresztül történő beporlasztás, a hőfok függvényében. A telítési hőmérsékletet nem szabad megközelíteni, vigyázni kell arra, hogy a gőz ne vizesedjen el. A nagy sebességű gőzáramba kerülő vízcseppek folyadékütést adnak. Az igazi veszély az, hogy ahol relatíve hideg vízcseppek a forró cső belső falára, vagy a szerelvényre csapódnak, ott hirtelen elpárolognak. Ez az acél elemeknek helyileg hősokkot jelent, és megsérülhetnek.
A jobb hőátbocsátási értékek elérését célzó, stabil működésű túlhevített gőz hűtőben (KD 13) egy vízfürdőn megy át a túlhevített gőz. Mire átér rajta, telített lesz. A redukált nyomású gőz hűtőben közvetlen gőz-folyadék egyensúly van. Egy terhelésingadozás esetén holtidő nélkül adja a szükséges gőzt. Fizikai folyamat az elve, a forrponton lévő víz a terhelésingadozás hatását kisimítja, csak a folyadék szintet kell tartani.
A túlhevített helyett telített gőzzel fűtés növeli a kondenzálódásra korábban rendelkezésre álló hőátadó felületet. Az eddig rossz hőátbocsátási tényező mellett hűlő túlhevített gőz által elfoglalt felületen is jó hőátbocsátású, telített gőz kondenzáció történik.
Ha mégis, kizárólag túlhevített gőz áll rendelkezésre, a bimetálos a legmegfelelőbb, és a membrános a legrosszabb. Úszógolyósból ilyenkor Simplex (nem légtelenítős) kivitelt lehet alkalmazni, mert a Duplex szilfonmembránja azt nem bírja.
Beépítési helyzet
Függőleges és vízszintes csővezetékbe a termikus elvűek egyaránt beépíthetőek, az úszógolyósoknál h(horizontális) és v(vertikális) betűk jelölik a beépítési helyzetet. (Egyes kis méretű típusoknál a beépítés a ház utólagos elfordításával átszerelhető, a többié nem.)
A szennyeződésre az úszógolyósak a relatíve nagy ülék miatt nem érzékenyek, a termikus elvűeknek beépített szűrője van, a DN 15, 20, 25 méreteknél külön szerelhető Y szűrő. Ettől függetlenül javasoljuk, hogy a kondenzleválasztók lehetőleg mindig oldalágba kerüljenek, hogy a kondenzátummal sodort szennyeződések lefúvatható ágban rakódjanak le, és ne a szűrőnek kelljen mindet megfognia. Ez legcélszerűbben úgy valósítható meg, hogy a kondenzleválasztó oldalágba kerüljön két szelep közé, és az egyenes ágban csak egy szelep van, csatornára engedési lehetőséggel. Ekkor a szennyeződés a szelep előtti rövid csőszakaszból időnként lefúvatható, és ez a kialakítás kedvező az induláskor keletkezett nagyobb mennyiségű kondenzátum gyors elengedésére is. Kerülő alkalmazása nem ajánlott, mert kézi nyitással könnyen gőznyomás alá lehet helyezni a kondenz gerincet, és akkor hajtóerő hiányában egyik készülék sem fog dolgozni. A szennyeződés nem csak mechanikai szennyeződés lehet, hanem a fűtendő közegekből beszivárgó, nem szűrhető vegyi szennyeződés is. Ennek észlelésére szolgál az optikai elven működő olaj és zavarosság mérő készülék. (OR) Beállított (ppm –es nagyságrendű) koncentráció elérésekor jelzést ad, és kapcsol. A szennyezett kondenzátum így nem kerül a kondenzgyüjtőbe, hanem elkülöníthetően kezelhető.
Csatlakozás módja.
A csatlakozás módja leggyakrabban EN-DIN karimás. A katalógus lapok szerinti választékban lehet a csatlakozás ANSI karimás, menetes, heghüvelyes vagy hegtoldatos. A járatos méretek DN 15, 20, 25, 40, 50. Nincs DN 32, helyette kisebb, vagy nagyobb választható. Egyes kis méretű menetes kialakításoknál van ¼” –os, és többször tíz t/h kapacitásoknál, egyedi úszógolyósaknál ez elmegy DN 100 –ig. Az esetek döntő többségénél a méret DN 15 – DN 50 tartományba esik, a még gőz nyomása alatt lévő kondenzátumok elengedésére elég. Az úszógolyós kiviteleknél meg kell adni, hogy vízszintes, vagy függőleges vezetékbe kerül. Az úszóházban az úszó csak függőleges síkban tud mozogni, az utólag nem fordítható el.
Beépítési körülmények
Nagyon fontos tudni, hogy a kondenzgerinc végére nem építhető még egy nagy kondenzleválasztó, mert az nem javítja, hanem rontja a helyzetet. Ha minden készülék jól működik, akkor is megosztja a rendelkezésre álló Dp –t, és ezzel csökkenti az előzőek teljesítő képességét. Átfújó készülék esetén pedig nyomás alá kerül a gerinc. Általánosan kimondható, hogy sorba kötni nem szabad, és minden hőcserélőhöz külön kondenzleválasztó szükséges. A párhuzamos kötés lehetséges, de nem szokásos.
Az elmenő kondenzvíz az üléken egy alacsonyabb nyomásra expandálódik, és azonnali sarjúgőz képződés mellett kétfázisú áramlás keletkezik. A kondenzgerincben a gyüjtő felé csökken a nyomás, és a korábban 100% -os folyadékfázisból egyre több gőz szabadul fel. A felszabaduló gőzrész a csökkenő nyomás mellett egyre nagyobb térfogatáramot jelent, gyakorlatilag sokkal nagyobbat, mint a hőcserélőbe belépő gőz térfogatárama! Ezzel a kondenzgerinc keresztmetszetének megválasztásakor számolni kell. A kondenzgerinc ellenállásának csökkentését az áramlási keresztmetszet növelésével lehet elérni. A méretezés alapján ez általában nagyobbra jön ki, mint a bejövő gőzgerinc keresztmetszete. A keletkező sarjúgőz mértéke a gőznyomástól függ. A kondenzátum tömegáramának 12% -a (kg/kg) válik gőzzé 6 bar primer nyomásnál, de ennek mértéke jelentősen megnő a magasabb nyomásoknál. Egy 10 bar-os gőz kondenzénél ez már 16% Érzékelhetőbb, hogy 10 bar-os forrponti kondenz atmoszférikus nyomásra expandálva térfogatban 245-szörösére nő, miközben a tömegáram nem változik. Ezért fontos a változóan vegyes fázisú kondenz gerinc keresztmetszetének jó kiválasztása. Ráadásul minél nagyobb nyomású a gőz, a kondenzáció latens hő tartalma annál kisebb. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a megnövekedett sarjúgőzzel kell számolni, hanem ugyanolyan tömegáramnál a magasabb nyomásnál fajlagosan kisebb hőmennyiséget lehet átadni. Másként megfogalmazva, ha nem a magas hőfok az elsődleges, akkor alacsonyabb nyomású gőzzel „jobban lehet fűteni”. Energetikailag indokolt a kondenzátumot egy alacsonyabb nyomású gőzhálózati pontra expandáltatni. (A kondenz vezetékek végeinek és a kondenzgyüjtőknek a gőzölgése természetes, ezért az esetleg áteresztő kondenzleválasztók létét nem itt kell megállapítani.) A hibás kondenzleválasztók kiszűrésére külön műszer való.
Az elfagyás veszélye szempontjából biztonságosak a termikus elvű bimetálos vagy membrános kivitelek. Úszógolyós UNA típusok ilyen szempontból nem kedvezőek. Ha más szempontból mégis ilyet kell fagyveszélyes helyre választani, akkor a duplex kivitelű UNA v(vertikális), függőleges vezetékbe beépíthető változat a legjobb, mert ez tud a legjobban leürülni. A hálózat, a csővezeték rendszer elfagyása ellen a legjobb megoldás a mélypontokra az indítási víztelenítő (AK 45) beépítése. Nyomás nélküli állapotban nyitott, 0,8 bar –nál lezár. Gőznyomás alatt zárva marad. Induláskor és leálláskor automatikusan víztelenít. Levezető képessége többszöröse egy azonos méretű kondenzleválasztóénak. Javasoljuk mélypontokon a BK 45 mellett párhuzamosan alkalmazni. Főleg távvezetékek mélypontján, és időszakosan üzemelő készülékek automatikus, fagyásmentes víztelenítésére használják. A leeresztés atmoszférikus nyomásra (a földre) történik. Ez nem helyettesíti ugyanott egy kondenzleválasztó beépítését, mert üzemelés közben a víztelenítő zárva van. Télen, akár véletlen gőz lezárás esetén is vízteleníti a vezetéket.
Hibás készülékek kiszűrése
A gőzveszteség mentes működés nagyon fontos, mert nem megfelelő típus évente átengedi a saját beszerzési költségének megfelelő gőzmennyiséget, az elromlott, hibás kondenzleválasztó pedig annak többszörösét. A termikus és úszógolyós típusok nem engedik át az éles gőzt, csak a kondenzátumot. A bimetálosoknál a gyárilag beállított bimetál szabályzó egységet nem szabad szétszedni, vagy nem szabad azon állítani, mert utána már várhatóan nem lesz jól beállítva, és akkor vagy nem zár le, vagy nem nyit ki. Meghibásodás esetén a szabályzó egység cserélhető. (A BK 45 szabályzóegysége a korábbi DN 15…25 méretű BK 15 –ös típusokba is betehető.) A meghibásodott kondenzleválasztók egy egyszerű ultrahangos elven működő ellenőrző műszerrel (Vapophone) gyorsan kiszűrhetők. Folyamatos ellenőrzésre van 18 csatornás elektronika, ahol az érzékelés konduktív szintelektródákkal történik. Szemrevételezéses ellenőrzéshez való a kondenzleválasztó elé beépíthető speciális átfolyásfigyelő (Vaposkop), amely szemmel érzékelhetően jelzi a jó, vagy a rossz működést. A legjobb ellenőrző készülék a VKP 40, illetve robbanásveszélyes környezetben ennek az Ex-es változata.
Folyadékütés elleni védelem
A kondenz oldal felől esetleg fellépő folyadékütés ellen visszacsapó szelepekkel (RK) lehet védekezni, de a termikus elvűeknél beépített védelem van. A bimetálosoknál (BK) a fojtókúp visszafelé szabadon el tud mozdulni, így kondenz oldalról történő folyadékütés esetén visszacsapó szelepként lezár, és megvédi a bimetálos szabályzó egységet. A membránosnál (MK) ezt egy visszazáródó kúpos tárcsa teszi meg.
A leggyakrabban a csővezeték hálózatban történnek folyadékütések. Ez ellen legjobban a vezetékek helyes kialakításával (pl. lejtés) lehet védekezni. Gőzoldali mélyponton kondenzleválasztót kell beépíteni. „Elvizesedett” telített gőz vezetékben a gőzszárító kiveszi a gőzzel sodródó kondenzt. (A gőzt egy edényben, lapátokon megperdíti, a víz az edény falára csapódik.) Kondenz oldalon nem szabad több készüléket egy kondenzleválasztóra kötni, mindegyikhez külön leválasztó kell.
Légtelenítés
A visszaáramlás fő oka, hajtóereje az, hogy egy gőzfűtésű készülékben a gőz lezárása után vákuum keletkezik. A lehűléskor a bezárt gőz kondenzálódik, és vákuumra szívja a készüléket. Ez a kondenzátum esetleges visszaáramlásán kívül még más nehézséget is okoz. A készüléknek szilárdságilag ki kell bírnia a vákuumot, de azt eleve úgy méretezik. Nehezebben észrevehető, hogy a tömítetlenségeknél a készülék levegőt szívhat be. Ez a következő fűtési ciklusban a bent lévő levegő parciális nyomása miatt rontja a kondenzációt. A hőcserében részt vevő hőcserélő felület is csökken, de még rosszabb, hogy a rendelkezésre álló gőznyomás telítési hőmérsékletéhez képest, a fűtésnél elérhető hőmérséklet csökken. Ezért fontos a légtelenítés. Ezért érdemes jó légtelenítő képességű termikus elvű, vagy úszógolyósnál duplex kivitelű kondenzleválasztót alkalmazni. Nagyobb hőcserélőknél a készülék felső pontjára helyezett termikus kondenzleválasztó elvégzi a légtelenítést. A vákuumra szívás megakadályozására, szintén a felső ponton beépíthető visszacsapó szelep, de ekkor mindig érdemes vele párhuzamosan légtelenítőt alkalmazni.
A kondenz oldalon lévő folyadékütések csillapítására egy speciális, merülőcsöves edényt, kondenz kompenzátort (ED) célszerű beépíteni. Az oldalról bejövő kondenzátum merülőcsövön át jut a kondenzgerinc felé. Az edény zárt, felső légterében gőzpárna csillapítja a lengéseket.
Élettartam, karbantartás.
Az élettartam szempontjából a bimetálos és az úszógolyós jó, a membrános a membráncsere igény miatt rosszabb. Karbantartás szempontjából mindegyik csak időközönkénti tisztítást igényel, ami nagy mértékben függ a beépítés módjától, kialakításától. A rendszeres, ellenőrző műszerrel történő ellenőrzéssel kiszűrhető a hibás kondenzleválasztó, amelynél elég szabályzó egységet cserélni. Az ellenőrzés azért fontos, mert már egy átfújó kondenzleválasztó is el tudja rontani az összes többi, közös gerincen lévő jónak a működőképességét.
A szerelés, karbantartás szempontjából külön érdemes kiemelni a BK 45 –ös és MK 45-ös típusokat. Ezeknél a rombusz alakú fej, és a keskeny ház miatt a karima csavarok belülről is berakhatók. A fedél rejtett tömítéssel szerelt, nem túlhúzható. A házba bepréselt fémpersely, és a belecsavart szabályzóegységnél nem átfújó, fém-fém tömítés van. A folyadékütés elleni védelemre nem kell külön visszacsapó szelepet beépíteni, az a házon belül megoldott. A beépített, külön szerelhető Y szűrő könnyű tisztítást tesz lehetővé.
Típusegységesítés.
A típusegységesítés készletezési, gazdaságossági kérdés, de csak korlátozottan, hasonló műszaki feladatok esetén oldható meg. Nincs olyan kondenzleválasztó, amely minden feladatra alkalmas lenne. A készletet csökkentheti az alkalmazandó méretek kiválasztása, mert azonos szabályzóegysége van a DN 15, 20, 25 méreteknek, és nagyobb teljesítményű változatban a DN 40, 50 méreteknek. Elég méretcsoportonként egy – egy alkalmazandó méretet választani. Például lehetnek a kisebbek mind DN 25-ösek, a nagyobbak DN 50-esek. A nyomások, és a hőmérsékletek függvényében az úszógolyósoknál lehet egységesíteni a ház anyagát, például lehet mindegyik gömbgrafitos öntvény, ha a paramétereknek megfelel. A termikus elvűeknél a ház anyagát a nyomásfokozat meghatározza.
A kiválasztást a bimetálos típusoknál érdemes kezdeni, és ha az teljesítő képességben nem elég, vagy más szempontok indokolják, akkor választandó az úszógolyós típus, egyedi esetekben a membrános. A legbiztosabb ajánlatkérés alapján típuskiválasztást kérni. Angol, vagy német nyelven elérhető a www.gestra.de honlap, amiben minden tudnivaló benne van. A legcélszerűbb a dokumentumok között körülnézni. A katalógus lapokon kívül a „Technikai információk” rész nagyon jó. A „Prospektusok” részben szintén nagyon jó, gyakorlatias anyag a GESTRA-GUIDE, és a KONDENSATE-MANUAL, (németül : WEGWEISER, és a KONDENSATFIBEL) Beépítési példák sokasága, csőkeresztmetszetek kiválasztása, kondenzgerinc méretezése, kazánelektronika, tervezési segédletek, stb..minden benne van.
Általános felhasználásra a bimetálos BK 45 és nagyobb méretekben a BK 15 –öt javasoljuk, amennyiben az egyéb feltételeknek megfelelnek. Ha a leválasztási teljesítmény igény, az alacsony gőznyomás, a nagy ellennyomás, a kondenz visszatorlasztás elkerülése indokolja, akkor egy úszógolyós UNA választása a megoldás.
www.richter-ct.com
PTFE és PFA bélelésű szerelvények, és szivattyúk.
A nagy multú, hagyományosan jó minőségű vegyszerálló szerelvényeket és szivattyúkat gyártó cég helyben teflonozza a gyártmányokat. A magas vegyszerállóság alapján a fő felhasználási terület a vegyipar, és a gyógyszeripar. A teljesség igénye nélkül, a járatosabb típusok megjelölésével az alábbi a kínálat :
- Karimás gömbcsapok. BVI, KN
- Karimás szabályzó gömbcsapok. KNR
- Kompakt, karimák közé építhető gömbcsapok. KK
- Fenékleeresztő gömbcsapok. KA
- Pillangószelepek. NKS, NK
- Membránszelepek. MV
- Szabályzószelepek. RSS
- Fenékleeresztő szelepek. BAV
- Csővezetéki mintavevők. PA
- Biztonsági szelepek. KSE
- Túláramlás-és nyomástartó szelepek. GU
- Hőtágulást levezető szelepek. GUT
- Alacsony nyomású túláramlás szelepek. LPV
- Visszacsapó szelepek. SR, GR
- Átfolyásfigyelők. PSG
- Szennyfogó szűrők. GSO
- Mágneskuplungos szivattyúk. RMI, MNK, MDK,
- Csúszógyűrűs szivattyúk. RSI, SCK
- Magas nyomású szivattyúk. MPB
- Önfelszívó szivattyúk. MNK-S
- Zagyszivattyúk. MNK-X
GESTRA Kondensatableiter –Kontrollgerät VK 14
2 Gläser, Strömungsrippe
Zur Funktionskontrolle von Kondensatableitern
Nennweite:
DN 15, DN 20, DN 25, DN 40, DN 50
Nenndruck:
PN 16
Anschlussformen:
Flansche nach DIN
Werkstoffe:
Gehäuse: EN-JL 1040
Glas: Borosilikatglas, optional mit Glimmerscheibe
HÁZI BECSATLAKOZÓ KOMBINÁCIÓKHOZ (DA32, DA63)
Az RMA kiöntő-berendezés lehetővé teszi a házi becsatlakozás kifogástalan rögzítését a falban.
A gyakorlathoz alkalmazkodó kétrészes, kivehető kiöntőtölcséres berendezéssel az eddigi időráfordítás minimumra redukálható. A központosító gyűrűknek az átvezetőre való helyezése után rögzítjük a kétrészes kiöntőkarimákat – ezzel a házi becsatlakozó kombinációt kívánság szerint elhelyeztük a falban.
A faláttörés kiöntése nem zsugorodó betonnal történik. Ez a termék kitűnő folyásképessége révén a faláttörésekben és a magfuratokban elhelyezett szerelvények hézagmentes kiöntését garantálja.
A nagymértékű kezdő – és végső szilárdság, a koextrudált felületen és a falon való kitűnő megtapadása garantálja a fali becsatlakozásnak a falazatban való biztonságos, tömör és húzással szembe n ellenálló elhelyezését.
A fal külső és belső oldala között abszolút gáz- és víztömör elválasztást biztosít.
